…Hmm…hogy telik az idő, nem jön, hogy elhiggyem: már 2008-at írunk!
4 év, az négy év… 4/18-a az életünknek (habár nekem csak 4/17-e ), ennek ellenére fénysebességgel telt el… Ha visszagondolok rá, másodpercek alatt lepereg előttem az egész film.
2004. Szeptember 15.: mennyi ismeretlen arc… Géza alszik (zzzzzzzz)…Dudás Zsoltnak mistó haja van :D … András jó tanuló :->………………………
2008. Június 6.: hát 4 év nem elég, hogy igazán megismerjük egymást, de nagyon könnyű megítélni egymást látszatokból, ahogy naponta történnek a dolgok… Géza még mindig alszik (most már fără număr)…Zsoltnak már befele nő a haja… András, hát neki nő a körszakálla…
Ha osztályunkat kellene jellemezzem, azt mondanám, hogy változatos személyiségek halmaza, igen halmaza, mert eléggé fel lett szabdalva, s nagyjából csak az osztály falai tartják össze, habár ez még nem így volt gyerekkorunkban…(még egy indok, arra, hogy miért nem akarok 18 éves lenni => az ember csúnya lesz tőle!)
Ebből kiindulva, nagy mennyiségekben szabadult fel skandál-dioxid (SkO2) az osztályban az évek során, sok volt a nézeteltérés. Ennek most már nincs helye. Első sorban különböző pólusok kellene vonzzák egymást, nem pedig taszítsák… Vagyis: annál szorosabb egység kéne legyünk, minél különbözőbbek vagyunk. S akik még most sem tudják félretenni a nézeteltéréseket, sajnos valószínűleg örökké szorítani fogja agyukat a lószemüveg. Próbáljatok kortyolni egy kis abszintot vagy szippantani egy kis füvet, hátha akkor teljesen másképp látjátok majd a világot ;))
Sose felejtsük el, hogy a göndör fürtök, szőke tincsek, 0,0001 mm-nyi haj alatt, fehérek-négerek, hidegek-melegek, szépek és kevésbé szépek…mind egyformák vagyunk, mind emberek (és talán még gyerekek)!
Remélem mégis, hogy mindenkinek túlsúlyban maradnak a szép emlékek. Nekem egészen biztosan életem legszebb 4 éve volt. Ha féreglyukba lépnék, és a 9.-be ébrednék fel újra és volna lehetőségem megválasztani azt a huszonannyi embert, nem választanák másokat, s nem változtatnék egy pálcikányit sem… na jó nah, van ott pár dolog, de azokon kívül semmmmmmmit ;)
Az oszinak, habár sokan ócsárolták, sokszor, sokféleképpen, … mégis, sok köszönettel tartozunk, mert ha ő nem lett volna, teljesen másképpen nézne most ki az osztály. Köszönettel tartozunk a sok munkáért, törődésért, és fekete hajszálakért, amiket ránk áldozott (én még külön is sok köszönettel és egy üveg Teacher’s-el tartozom neki).
És így, zárásként egy javaslatot tennék azoknak, akik elolvastak: mindig kövesd az álmaidat (majd adok kölcsön, ha nincsenek…), lehet, hogy a legjobb út, lehet, hogy nem, de legalább jót bulizol közben :D. Egy életünk van, és nem éri meg, hogy mások elvárásai szerint döntsünk és éljünk.
Sok szerencsét a vizsgákon akinek és úgy csináljátok, ahogy.
“Nincsenek lehetetlen álmok,
csak belső korlátok,
amelyekkel megszabjuk,
mi lehetséges és mi nem.”
Beth Mende Conny
0 Responses to “XII.MI Osztályoldala”