Első licis évünk
Egy hosszú nyár után, váratlanul betört a szeptember. A nyári szünet lustulásából ’rögtön’ beugrottunk az iskolai szezonba. Találkoztunk a volt osztálytársakkal és megismertük az újakat is.
Kimondottan vártuk az iskola kezdetét, de sajnos ezt az érzést már első nap elvesztettük.
Elődjeink tárt kezekkel várták az új generációt és bukását. Tele van a hócipőjük velünk. Az első hónapok lassan teltek, főleg azoknak, akik más sulikból érkeztek. (Őszintén, nem hiszem, hogy úgy fogadtuk őket, ahogy megérdemelnék.) Nagyon sok jópofa osztálytársunk van, örülünk nekik! Az első pár rossz jegy után, teljesen belejöttünk a tanulásba. A második félévben, számos meglepetésben vettünk részt. A suliváltástól eltekintve, az osztályfőnököket is váltogattunk…és még fogjuk!
Új év, új kaland, kis szerelem…
Sok pár alakult ki a IX.-ben, magam is rátaláltam lelki üdvösségemre. Tanáraink nem nagyon örülnek ennek, mert azt mondják, elveszik a figyelmünket azokban a helyzetekben, ahol összpontosítanunk kellene.
Belépve a licisták sorába, próbálunk beszúródni oda, ahova csak lehet: egy kis újságírás, dök, ez-az. A tanulás szempontjából, keményebbek az órák, mint gimnáziumban. Az összetartozás fogalmának megvalósítását is el kellene kezdeni, reméljük a líceum végére majd csak összeszokunk, összetartóbbak leszünk!
Ha minden év olyan erőteljes és kellemes lesz, mint az első licis évünk, akkor könnyű és jó lesz az elkövetkezendő, legkevesebb három év.
Próbáljuk a hátramaradt időnket élvezni mint licisták, gyerekek!
0 Responses to “Első licis évünk”