Minden történelmi eseménynek van egy emberi oldala is, a forradalmak közvetlenül hatnak az emberek mindennapjaira. Ezek a felkelések magukban hordozzák a változás lehetőségét, a szebb és jobb ígéretét, a mámort, a bátorságot, a határozottságot, de a félelmet is.
Az 1989-es forradalom az én korosztályommal együtt nagykorú lett. Azokat a napokat babakocsiban és pólyában éltük meg a zajos városban. Mi és az utánunk következők már csak szüleinktől, nagyszüleinktől hallhattunk a decemberi eseményekről. Három különböző generációt kérdeztem végig a forradalomhoz kapcsolódó élményeiről. Az eredmény egy személyes véleménykollázs, ami az akkori események emberi arcát mutatja be a teljesség igénye nélkül.
Kubán Elemér, diák: Személyesen nem emlékszem a forradalomra. Állítólag, amikor születtem( 1989. december 24-én) nem volt csak egy orvos a műtőben, a többi orvos és az asszisztensek mind Ceauseşcu perét nézték. Continue reading ‘Nagykoru lett velunk a forradalom’
